Az elmúlt évtizedekben jelentős paradigmaváltás történt az európai fogyatékosságügyi szakpolitikákban, ami leginkább a medikális szemlélet felől az emberi jogi, közösségi, társadalmi megközelítés felé történő elmozdulásban foglalható össze. Míg a medikális szemlélet alapvetően az érintett személy testi, biológiai (orvosi értelemben vett) károsodására, hiányzó képességeire helyezte a hangsúlyt, és a legfőbb teendőit ezek korrekciójában látta, addig az emberi jogi-közösségi szemlélet a fogyatékos személy aktív és önálló, másokkal azonos alapon történő társadalmi részvételét, szuverén közösségi szerepvállalását helyezi középpontba. A szemléletváltásból adódóan a modern fogyatékosságügy a fogyatékos embert nem a többségi társadalom jótékonykodására szoruló személynek tekinti, hanem a társadalom egyenrangú és egyenértékű tagjaként jogok birtokosának, aki mindenekelőtt abban számíthat a nem fogyatékos személyek segítségére, hogy életét a lehető legnagyobb – általa igényelt – önállósággal élhesse. A paradigmaváltás egyik legfontosabb következménye az intézményi ellátásról a közösségi életvitelt támogató szolgáltatásokra való áttérés reformjának elindulása.
Hazánkban jelenleg az ápoló-gondozó otthonokban, rehabilitációs intézményekben és átmeneti intézményekben mintegy 25.000 fogyatékos ember él, ugyanakkor az 1-12 fős lakóotthonokban csupán 1.700, támogatott lakhatásban pedig 200 fő számára nyújtanak szolgáltatást. A Magyar Kormány 2011. nyarán döntött a közösségi ellátásra történő áttérésről, melynek stratégiáját a 1257/2011. (VII. 21.) számú Kormányhatározatban rögzítette. A stratégia célja, hogy a következő évtizedekben valósuljon meg a kisebb létszámú, lakókörnyezetbe integrált támogatott lakhatás, és az ott élő fogyatékos emberek segítő szolgáltatások igénybevétele mellett a lehető legönállóbb életvitelt folytathassák.
Az intézményi férőhely kiváltás folyamata több szakaszban megy végbe, az első időszakba 6 intézmény kapcsolódott be, melynek során közel 700 férőhely kiváltása történt meg. Ennek a folyamatnak az FSZK a kezdetektől aktív és meghatározó szereplője. A hat intézményben megvalósuló kiváltási folyamatot az FSZK mentorhálózat kiépítésével, és működtetésével, nemzetközi és hazai jó gyakorlatok bemutatásával, szakmai tudásbázis biztosításával, szakmai műhelyek működtetésével támogatta. Az első szakasz tapasztalatiból kiindulva társadalomtudományi kutatást bonyolítottunk le, melyek alapján szociális szolgáltatások megújítása érdekében szakmapolitikai javaslatok készültek. Nemzetközi partnerszervezetekkel közösen képzési program alakuljon ki annak érdekében, hogy a kiváltást irányító vezetők, menedzserek elkötelezetté váljanak a folyamat mellett és megfelelő szakmai felkészültséggel irányítsák a folyamatot.
A kiváltási folyamat második szakasza még csak most kezdődik, de a Kormány határozott célja, hogy az elkövetkező néhány évben 4000 új támogatott lakhatási férőhely jöjjön létre és az önálló életvitelhez szükséges képességekre épülő és fejlesztő szolgáltatási rendszer alakul ki. Ehhez a célhoz kapcsolódóan az FSZK 2016. április 1-jével elindította a „TÁRS – Szociális intézményi férőhely kiváltási szakmai koordinációs műhely kialakítása” című -EFOP-1.9.1-VEKOP-15-2016-00001 azonosítószámú- kiemelt projektet. A TÁRS projekt célkitűzése a szociális intézményi férőhely-kiváltás szakmai-módszertani hátterének biztosítása, melyben minden érintett személy, szülő, érdekvédő, szakember, fenntartó, döntéshozó együttműködése szükséges ahhoz, hogy a jelenleg intézményben élők minőségi szolgáltatásokat vehessenek igénybe a saját igényeik szerint.